Mindig utáltam az ilyen blogokat, és nem értettem minek írják le az emberek a lelki nyomorukat ország-világnak. Aztán ezt most itt "eldugtam" a nyilvánosság előtt. Utálhatom magam, de nincs kivel megbeszélnem a dolgaim, és ha lenne sem biztos, hogy tenném. Megtanultam hallgatni.
Az biztosan nem találja meg akinek nem kell, és független marad a többi szakmai blogomtól (amiket egy ideje hanyagolok). Pszichomókus helyett jó lesz, kiírni magamból a nyavalyákat, biztos lesz akik jönnek majd anyázni, meg ilyenek, de nem érdekel. Mindegy. Minden mindegy.
